Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésük­től napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.

Krónikus sebekről akkor beszélünk, ha elmarad a normális ütemű sebgyógyulás. A hozzájuk társuló morbiditás és egészségügyi költségek a preven­ciós és terápiás irányelvek fontosságára világítanak rá. Az alsó végtag kise­besedésének hátterében artériabetegség, cukorbetegség, tartós nyomás vagy vénás elégtelenség állhat. Nem gyógyuló alsó végtagi sebek esetében nem mellőzhető az érrendszeri vizsgálat. Atípusos esetekben biopsziára is szükség van. Artériás fekély esetén a beteget haladéktalanul érsebészeti konzíliumba kell utalni. A vénás fekélyek terápiája a kompresszión és az alsó végtag megemelésén túl magában foglalja a testmozgást. Diabeteses lábfekély esetén biztosítani kell a láb tehermentesítését.

Dr. Steven Bowers, Dr. Eginia Franco

A Hashimoto-tireoiditisz növekvő arányban érinti a lakosságot. Az autoim­mun pajzsmirigybetegek közel harmadánál krónikus atrófiás gasztritiszre jellemző autoantitest-pozitivitás figyelhető meg. A két betegség társu­lása növelheti a levothyroxin-igényt annak rosszabb felszívódása miatt. A sokáig tünetmentes gasztritisz klinikai jelentőségét a gyomorrák és a neuroendokrin daganatok többszörös kockázata adja. Mindezek miatt autoimmun pajzsmirigybetegségben mindig indokolt a krónikus atrófiás gasztritiszre jellemző autoantitestek vizsgálata is, pozitív lelet birtokában gasztroszkópia végzendő. Atrófiás gasztritisz esetén a tumorkockázat miatt indokolt a rendszeres endoszkópos ellenőrzés.

A legtöbb daganat nemcsak a „balszerencse” miatt alakul ki. A véletlen (pontosabban a nem azonosítható, ismeretlen ok szerepe) csak 10-30 százalékos.